A léptető relék eltérnek a tárolós reléktől, de mindkettőről megállapítható, hogy energiatakarékosak és a ki/ bekapcsolt állapotukat tápfeszültség hiányában is képesek megtartani. Az impulzusrelék olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy több helyről kapcsolhatóak legyenek a világítási körök, nyomógombok segítségével. Ráadásul mindez úgy válik elérhetővé, hogy nincs szükség köztes egységekre, csupán egy vékony (akár 0,5 mm2) kábelezésre.

Mi a különbség a léptető és a tárolós relék között?

A főbb különbséget a léptető és a tárolós relék között a mechanikai felépítése adja. Mindkettőben közös azonban, hogy áramra csak az állapotuk megváltoztatásához van szükség. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyomógomb benyomását követően a relé minden további energiafelvétel nélkül úgy marad.

Elsősorban világításnál használják az impulzusreléket, de az épületautomatizálás és az okos otthon megoldások alapját is sokszor ezek képzik. Az alaptípusoknak legalább két állásuk van, de a fejlettebb változatok három, négy, de akár több pozíciót is képesek felvenni. Éppen ezért hívják léptető reléknek: nyomásonként ugrik a vezérlőegység a következő lépésre.

Ilyen például, amikor gombnyomásra felkapcsoljuk a villanyt a nappaliban, majd ugyanazt a gombot megnyomva lekapcsoljuk. A komplexebb darabok több állást is képesek felvenni: ilyenkor a felkapcsolást követően beiktathatunk további fokozatokat a világítás erősségét illetően.

Az okos otthonok esetében gyakran találkozhatunk a falakra kihelyezett vezérlőegységekkel, amelyekkel például a világítást, vagy a redőnyt lehet irányítani. Ezek lényegében ugyanazt a „gombot” nyomják meg a különböző impulzusrelékben, mintha fizikailag is megnyomnánk a kapcsolót.