Gary Starkweather nevéhez köthető az első lézernyomtató megjelenése. Egészen pontosan a Xerox Parc cégnél kezdte el kifejleszteni 1971-ben. Ugyanennek a márkának a fénymásolójával is kísérletezett és különféle módosításokat hajtott rajta végre. Az IBM cég 5 év után átvette az ötletet, majd 1977-ben kiadták az első kereskedelmi modellt. A háztartások számára csupán a 80-as évek lett érdekes a lézernyomtató, amelyek nem csak drágák, de súlyra is nehezek voltak, meghaladták akár a 32 kg-ot is.

Na, de miként is működik a lézernyomtató?

Az elektrográfia, más néven xerográfia elvén alapul a lézernyomtatók működése. Száraz beégetési folyamat által kerül a por a papírra, elektrosztatikus energia felhasználásával. Az egész folyamat meghatározó szereplője egy fém henger, amit félvezetővel is kezeltek, ugyanis a félvezető felel azért,  hogy megváltoztassa az ellenállást, amikor megvilágítja a lézersugárral. A henger adott részének fel kell töltődnie, de ez függ attól, hogy a festék megtapad-e a felületén. A számítógéppel történő kommunikációval veszi kezdetét a nyomtatási folyamat, az adatok ekkor feldolgozásra kerülnek, majd a hengeren kialakul a kép, végül a toner is megjelenik a hengeren és a papír felületére vasalódik.

Mi a helyzet a színekkel?

A lézernyomtatókat leginkább fekete-fehér nyomtatásra alkalmazzák, de természetesen vannak olyan típusúak is, amelyek a színes nyomtatásra is képesek, viszont ezek lényegesen drágábbak. Ahhoz, hogy a színes nyomtatásra is képes legyen, 4 különböző színű tonerre van szükség. A négy szín az azúrt, a lilát, a sárgát és a feketét takarja. Működés közben a szubtraktív keverésnek köszönhetően a színek elkezdenek kivonódni egymásból. Mindez azért is lehetséges, mert a toner legapróbb részecskéi egymáshoz viszonyítva elég közel lettek elhelyezve. A végleges színt, amit ekkor kapunk, a megjelenítési mód és az árnyalatok száma is befolyásol.